Társasági nyereségadó, közérthetően

Alkalmanként előfordul, hogy egy társaság ügyvezetője/tulajdonosai megdöbbennek, amikor a könyvelőjük közli velük, mennyire sok nyereségadót kell befizetniük egy lezárt üzleti évet követően. Hogy egy ilyen kellemetlen helyzetet elkerülhessünk, egyrészt válasszunk olyan könyvelőt, aki még idejében tájékoztat bennünket a várható adó mértékéről, másrészt jó, ha nagy vonalakban magunk is tudjuk, mire számíthatunk.

A társasági nyereségadó alapja az adóalapmódosító tételekkel korrigált adózás előtti eredmény. Ez utóbbitt nagyjából úgy kapjuk meg, ha minden tárgyévi bevételünkből (pl. tevékenységek bevételei, kamatok, egyéb és rendkívüli bevételek, árfolyamnyereség, stb.) levonunk minden tárgyévi költséget (áru- és anyagbeszerzés, működési költségek, különféle adók és járulékok, alkalmazottak bére, stb.), természetesen mindent ÁFA nélkül számítva. Fontos tudni, hogy nem minden ténylegesen kiadott összeg jelenik majd meg a könyvelésben költségként, hiszen például az alkalmazottak béréből levont adók és járulékok, az ÁFA, a korábbi évek nyereségadója, a fizetett előlegek vagy az év végi leltárkészlet értékének megfelelő árubeszerzés nem költség. Ugyanakkor léteznek olyan költségek és bevételek, amik a megelőző vagy a következő évre vonatkozank, hiába fizetjük ki avagy kapjuk meg őket a tárgyévben. Ezeket persze elég, ha a könyvelő tudja, nagy vonalakban azonban ezektől függetlenül is lehet kalkulálni. Ha kiszámoltuk (vagy előzetesen kikalkuláltuk) a nyereségünket, jó ha tudjuk, hogy az adóalaphoz még bizonyos korrekciókat kell elvégeznünk. Ebben szintén a könyvelőnk segíthet, de csak a példa kedvéért: ha a vállalkozásunk tulajdonos egy másik vállalkozásban, a tulajdonolt vállalkozástól kapott osztalék összege bevételként jelenik meg a könyvelésben, azonban a társasági adónak nem alapja, hiszen azt már egy eleve leadózott összegből kaptuk. Ugyanígy nem képez adóalapot az az összeg, amit a tárgyévi nyereségből fejlesztési alapként különítettünk el, viszont a korábbi években elkülönített fejlesztési alapból vásárolt tárgyi eszközök tárgyévi értékcsökkenése növeli azt. Adóalap módosító tételekből ezeken kívül további több tucat létezik, de ezek jelentős része a mikro- és kisvállalkozások többségét általában nem érinti.

A társasági adó mértéke (2011-től) 500 millió forintig 10%, afelett 19%, de előfordulhat, hogy bizonyos adókedvezményeket vehetünk igénybe. (Viszont nem valószínű, tehát nyugodtan kalkulálhatunk 10%-kal). A családi vállalkozások tulajdonosai gyakran szem elől tévesztik azt a tényt, hogy a vállalkozás pénze nem a saját pénzük, tehát hiába fizetik meg a nyereségadót, a fennmaradó összeg a cég tulajdona marad, és azt fel kell tudni mutatni. Saját pénz abból csak akkor lesz, ha azt osztalékként kifizetik maguknak (és az esetleges további tulajdonosoknak), ami után akkor újabb adókat kell majd leróni.

Az első olyan lezárt év után, melynek során társasági adó fizetési kötelezettségünk keletkezett, a fizetendő adó mértékétől függően adóelőleget kell fizetnünk negyedévente vagy havonta (utóbbit akkor, ha a fizetendő adó mértéke meghaladta az 5 millió forintot). Negyedéves előlegfizetés esetén a tárgynegyedévet követő hó 20. napjáig kell lerónunk a megelőző év adófizetési kötelezettségének 25%-át (az első 3 részlet egyforma, a különbözetet a negyedik részletnél kell figyelembe venni). A következő adóbevallás során tehát csak akkor kell a bevallás benyújtásával egyidejűleg adót fizetnünk, ha a tárgyév során befizetett előlegek összege kevesebb, mint az adott év eredménye alapján számított adókötelezettség. Egy bizonyos bevételi értékhatár felett a 4. negyedéves előleget a következő év január 20-a helyett a tárgyév december 20-áig kell befizetnünk, és ezt az összeget ki kell pótolnunk annyival, hogy a várható éves adófizetési kötelezettség 90%-a (az előlegekkel együtt) be legyen fizetve. Ennek elmulasztása esetén mulasztási bírságra számíthatunk.